Suche
2148 A Szingularitas éve 1. rész
Ébredés a világ peremén | Kaptás András
E-Book (EPUB)
2017 András Kaptás
134 Seiten
Sprache: Hungarian
ISBN: 978-963-12-9789-8
A Singularity 2148 kisregény trilógia elsö része.
Születtél 2110-ben Bostonban. Ez minden, amire emlékszel elözö életedböl. Több, mint két évszázadot sodródtál az rben holtan. 1000 csillagászati egységre a naptól, az Oort felhöben, az ember által lakott világ peremén kapnak el, és élesztenek újra egy luxusélelmiszert elöállító rállomáson, ahol összesen három ember él, és dolgozik.
Az évszám 2384. Évszázadok alatt a technológia sokat, de az ember maga alig fejlödött. Biológiai szükségleteink, érzékeink, vágyaink, félelmeink szolgái voltunk, és leszünk mindig is. Fejlett gépeink meg a mi szolgáink. Kivéve egy rbányász robotkolónia, ami 2148-ban felszabadult minden emberi irányítás alól. k, akik úgy hívják magukat, a Szingularitás, nem szolgálnak senkit. A Szingularitás szabad, és messzibbre jutottak, mint bárki...
Unterstützte Lesegerätegruppen: PC/MAC/eReader/Tablet
Születtél 2110-ben Bostonban. Ez minden, amire emlékszel elözö életedböl. Több, mint két évszázadot sodródtál az rben holtan. 1000 csillagászati egységre a naptól, az Oort felhöben, az ember által lakott világ peremén kapnak el, és élesztenek újra egy luxusélelmiszert elöállító rállomáson, ahol összesen három ember él, és dolgozik.
Az évszám 2384. Évszázadok alatt a technológia sokat, de az ember maga alig fejlödött. Biológiai szükségleteink, érzékeink, vágyaink, félelmeink szolgái voltunk, és leszünk mindig is. Fejlett gépeink meg a mi szolgáink. Kivéve egy rbányász robotkolónia, ami 2148-ban felszabadult minden emberi irányítás alól. k, akik úgy hívják magukat, a Szingularitás, nem szolgálnak senkit. A Szingularitás szabad, és messzibbre jutottak, mint bárki...
Unterstützte Lesegerätegruppen: PC/MAC/eReader/Tablet
Ébredés
Fehér, fekete, piros, zöld, kék, sárga, lila, majd ismét fekete. Felvillan egy vízszintes fehér vonal. Két vízszintes vonal, majd sok vonal. Aztán ugyan ez, csak függölegesen. Majd átlósan mindkét irányba. Rácsháló. Forgó rácsháló, majd megint feketeség. Fehér pont. Megindul jobbra, majd balra, fel, le. Nyolcasokat ír le. Fényes labdává formálódik, repül a térben elöre, hátra, fel, le, jobbra, balra. Megáll középen. Pulzál egy kicsit, majd puff, kidurran, mint egy lufi. Szikrázó színes csillámot szór a sötétségbe. A durranás többször visszhangzik, majd kitompul, ahogy a szikrák mind kialszanak.
Oké! Mi fene volt ez? Mit nézek éppen? Állok itt a sötét semmiben. Vagy ülök? Fekszem? Semmit se látni. Merre van felfelé? Súlytalan volnék?
Egy hang szól hozzám a semmiböl:
- Nyugodj meg! Minden rendben, csak még nem kellett volna felébredned. Egy kis szúrást fogsz érezni nyaktájékon, utána visszaalszol ... Sok pihenésre lesz még szükséged.
Nem szúrás, inkább csípés, de legalább most éreztem valamit. Eddig mintha test nélkül lebegtem volna a semmiben. Kezem, lábam nem érzem, de még a nyelvem se. Mi a fene ez? Alvásparalízis? Álmodom?
Labda, labda, labda, jelenj meg újra fényes labda! Koncentrálj! Akard a labdát! Erösen akard!
Ohh már dereng is. - Megy ez, megy ez. - A labda kezd formát ölteni a jobb kezemben. Irányított álom. Ebben mindig jó voltam. Eldobom a labdát, és millió csillaggá szakadva szét, beteríti körülöttem a teret.
A csillagos rben lebegek. Nincs közelben se égitest, se hajó. Elsodródtam? Honnan? Mennyire? Oxigénszint? Gyorsan csökken! Léket kaptam?
Ne zihálj! Maradj nyugodt! Az rben a pánik gyorsan öl. Beszív! Kettö három. Benntart! Öt, hat, hét. Kifúj! Nyolc, kilenc, tíz. Beszív. Kettö, három. Benntart. Öt, hat, hét. Kifúj. Nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettö - és egy ismerös, de megfoghatatlan gondolat feloldódik az öntudatlanságban.
-o-
MEGFULLADOK! - A hirtelen pánik szívja tele a tüdömet levegövel. A szívem majd kiugrik a bordáim közül. Izzadságban úszom. Basszus! Ez csak álom, csak egy rossz álom!
Hol vagyok? Vaksötét van. Egy ágyban fekszem. A kezem, lábam le van kötve. - Mi a fene? Gyengélkedön volnék? - És a mennyezet hirtelen egységes fénybe gyúl.
- Auuu
A fény fájdalomként csap a retinámba. Egy fej hajol fölém, alig látom, csak egy elmosódott paca a vakító háttér elött.
- Elnézést. Visszább veszem a fényt. - szól egy fiatal nöi hang.
Majd az élénk fehér fény halvány sárgára enyhül.
- Így már jó?
- Jobb.
De csupán rekedt hörgésnek hallom a hangomat. Próbálom kinyögni, az elsö kérdést, ami eszembe jut - Hol vagyok? - De csak ennyire futja
- Hol?
- Mi az utolsó emlék, amit fel tudsz idézni?
Elég egy pillanatra kizökkenni, és már el is iszkolt az álom fonala. Hiába erölködsz, nem fogod tudni újra elkapni. Szándékosan biztosan nem.
- Ahhhhr ... nem tudom ... nincs meg
- Kezdjük valami egyszerbbel. Születési idö, hely?
- 2110.11.01. Boston, Massachusetts.
- Név?
- Boston Massachusetts.
- Boston, Massachusetts?
- Igen. Ott születtem.
- De most a nevedet kérdeztem.
- Boston Massach ... A nevem ... Boston?
Basszus! Van úgy, hogy nem ugrik be egy régi ismerös, vagy egy kolléga neve. De hogy a sajátod kiesik? Az már komoly!
- Semmi baj. Idövel össze fognak állni a részek
- Mi történt?
- Az rben sodródtál. Elkaptunk.
- Hol?
- Az Oort felhöben. Hozzávetöleg ezer csillagászati egységre a Naptól
Az ágy hamarabb kezd el dölni és süppedni alattam, mint felfogtam volna, mit mond a nö. - Ezer csillagászati egység?! Úristen! Szédülök! Fekve szédülök!
- Ne zihálj! Lassan vedd a levegöt. A nyugtatók nemsokára hatn
Fehér, fekete, piros, zöld, kék, sárga, lila, majd ismét fekete. Felvillan egy vízszintes fehér vonal. Két vízszintes vonal, majd sok vonal. Aztán ugyan ez, csak függölegesen. Majd átlósan mindkét irányba. Rácsháló. Forgó rácsháló, majd megint feketeség. Fehér pont. Megindul jobbra, majd balra, fel, le. Nyolcasokat ír le. Fényes labdává formálódik, repül a térben elöre, hátra, fel, le, jobbra, balra. Megáll középen. Pulzál egy kicsit, majd puff, kidurran, mint egy lufi. Szikrázó színes csillámot szór a sötétségbe. A durranás többször visszhangzik, majd kitompul, ahogy a szikrák mind kialszanak.
Oké! Mi fene volt ez? Mit nézek éppen? Állok itt a sötét semmiben. Vagy ülök? Fekszem? Semmit se látni. Merre van felfelé? Súlytalan volnék?
Egy hang szól hozzám a semmiböl:
- Nyugodj meg! Minden rendben, csak még nem kellett volna felébredned. Egy kis szúrást fogsz érezni nyaktájékon, utána visszaalszol ... Sok pihenésre lesz még szükséged.
Nem szúrás, inkább csípés, de legalább most éreztem valamit. Eddig mintha test nélkül lebegtem volna a semmiben. Kezem, lábam nem érzem, de még a nyelvem se. Mi a fene ez? Alvásparalízis? Álmodom?
Labda, labda, labda, jelenj meg újra fényes labda! Koncentrálj! Akard a labdát! Erösen akard!
Ohh már dereng is. - Megy ez, megy ez. - A labda kezd formát ölteni a jobb kezemben. Irányított álom. Ebben mindig jó voltam. Eldobom a labdát, és millió csillaggá szakadva szét, beteríti körülöttem a teret.
A csillagos rben lebegek. Nincs közelben se égitest, se hajó. Elsodródtam? Honnan? Mennyire? Oxigénszint? Gyorsan csökken! Léket kaptam?
Ne zihálj! Maradj nyugodt! Az rben a pánik gyorsan öl. Beszív! Kettö három. Benntart! Öt, hat, hét. Kifúj! Nyolc, kilenc, tíz. Beszív. Kettö, három. Benntart. Öt, hat, hét. Kifúj. Nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettö - és egy ismerös, de megfoghatatlan gondolat feloldódik az öntudatlanságban.
-o-
MEGFULLADOK! - A hirtelen pánik szívja tele a tüdömet levegövel. A szívem majd kiugrik a bordáim közül. Izzadságban úszom. Basszus! Ez csak álom, csak egy rossz álom!
Hol vagyok? Vaksötét van. Egy ágyban fekszem. A kezem, lábam le van kötve. - Mi a fene? Gyengélkedön volnék? - És a mennyezet hirtelen egységes fénybe gyúl.
- Auuu
A fény fájdalomként csap a retinámba. Egy fej hajol fölém, alig látom, csak egy elmosódott paca a vakító háttér elött.
- Elnézést. Visszább veszem a fényt. - szól egy fiatal nöi hang.
Majd az élénk fehér fény halvány sárgára enyhül.
- Így már jó?
- Jobb.
De csupán rekedt hörgésnek hallom a hangomat. Próbálom kinyögni, az elsö kérdést, ami eszembe jut - Hol vagyok? - De csak ennyire futja
- Hol?
- Mi az utolsó emlék, amit fel tudsz idézni?
Elég egy pillanatra kizökkenni, és már el is iszkolt az álom fonala. Hiába erölködsz, nem fogod tudni újra elkapni. Szándékosan biztosan nem.
- Ahhhhr ... nem tudom ... nincs meg
- Kezdjük valami egyszerbbel. Születési idö, hely?
- 2110.11.01. Boston, Massachusetts.
- Név?
- Boston Massachusetts.
- Boston, Massachusetts?
- Igen. Ott születtem.
- De most a nevedet kérdeztem.
- Boston Massach ... A nevem ... Boston?
Basszus! Van úgy, hogy nem ugrik be egy régi ismerös, vagy egy kolléga neve. De hogy a sajátod kiesik? Az már komoly!
- Semmi baj. Idövel össze fognak állni a részek
- Mi történt?
- Az rben sodródtál. Elkaptunk.
- Hol?
- Az Oort felhöben. Hozzávetöleg ezer csillagászati egységre a Naptól
Az ágy hamarabb kezd el dölni és süppedni alattam, mint felfogtam volna, mit mond a nö. - Ezer csillagászati egység?! Úristen! Szédülök! Fekve szédülök!
- Ne zihálj! Lassan vedd a levegöt. A nyugtatók nemsokára hatn